Rólam

Gyerekkorom óta rajongom az állatokért, egy Dalmata volt az első kutyusunk a családban. Ugyan lakásban éltünk,de mindig voltak állataim, nagy barátom Gregor a Nimfa papagáj,akivel mindig együtt tanultam, Lajos a házinyúl,aki nekünk nem csak húsvétra szólt és közben Apukámmal együtt etettük,gondoztuk az utca macskáit is.

Félig városi lány voltam, félig vidéki, hiszen az összes iskola szünetet Mátrában töltöttem, ahol az erdő közepén volt egy pici nyaralónk, olyan volt mint a mesében. Itt éreztem magam igazán otthon.

Majd elérkezett életem egyik legszebb napja 12 éves koromban,mikor Apukámtól megkaptam -A- kutyát, egy kis Airedale terriert, Harold (Buffalo Bill From Bruig na Boann) személyében. Ekkor indult az igazi nagy kaland. Harolddal elválaszthatatlan társak lettünk. Ahogy együtt cseperedtünk (illetve mindeközben Hari már felnőtté vált), együtt barangoltuk be Mátra csodálatos erdeit, együtt fedeztük fel milyen gyönyörű helyen élünk. Sokat tanultam Tőle, szeretetről, felelősségvállalásról, türelemről, megbocsájtásról, kötelességtudatról, hűségről. Rengeteget köszönhetek Neki.

Mikor Hari elhagyott minket 2011.-ben, a 14. életévében, összedőlt a világ,soha többé nem akartam kutyát. Édesapám unszolására adtam be a derekam és tulajdonképpen akkor született meg a mottóm,hogy Airedale nélkül lehet élni,de minek? Ezzel egyidejűleg az elhatározásom is,hogy tenyészteni szeretném ezt a fajtát. Innentől kezdve az életem efelé a cél felé irányítottam. Bújtam a szakirodalmat, időközben eladtam a 2. kerületi lakásunk és Szentendrére költöztem, Zénóval aki akkora már egy 2 éves Airedale terrier volt.

2014-ben éreztem,hogy elérkezett az ideje annak,hogy megvásároljam az első tenyészkanomat Arthurt (Aire Alpha American Dream) és a Syrius kennel segítségével belevetettem magam a kiállítások világába, illetve a tenyésztés gyakorlati részébe is (egyelőre még csak külső szemlélőként) 2018-ban már minden körülmény adott volt,így a rengeteg tanulás és felkészülés után importáltam Fehéroroszországból a kennelalapító szukánkat Mayát (Cherry Crush Raider’s Antania)
Maya egyébként a kedvenc filmemből a Kutyahideg-ből kapta a nevét,ahol Maya volt a falkavezér. És nevéhez hűen valóban Ő lett a mi fantasztikus falkavezérünk a csapatban. 2019-ben születtek meg Mayától tenyészetünk első kiskutyái. 

Célok

Eddigi életem során olykor-olykor azt éreztem,hogy a célok megfogalmazása nem mindig olyan egyszerű. Viszont amikor azt határoztam el,hogy tenyészteni fogok, kérdés sem volt,hogy mit szeretnék elérni. Ami gazdiként nagy öröm volt számomra, hogy Harold kutyám hosszú és egészséges életet élt, ezért úgy gondolom ez minden gazda számára az egyik legfontosabb dolog, legyen szó bármilyen 4 lábú családtagról. Továbbá az Airedale terrierben az fog meg igazán,hogy amellett, hogy fenséges megjelenésű kutyák -méretre,szőrre,testalkatra egyaránt-, a jellemükkel is elkápráztatnak. A családjukkal igazi bohócok, emellett kedvesek, a legjobb babysitterek, fantasztikus társak a hétköznapokban. Ezen felül egy jó ösztönkészletű Airedale alkalmas vadászatra, sportra, örző-védőre, nem retten meg semmitől, stabil- jó idegrendszerrel bír. Számomra ilyen AZ Airedale terrier.

Tehát a tenyésztési célom röviden összefoglalva, az egészség, és az igazi Airedale temperamentum megőrzése, a fajtára jellemző nemesi szépség mellett.

Röviden az Airedale terrierről

Az Airedale terrier kiváló belső és külső tulajdonságokkal rendelkező, sokoldalú fajta. Sokoldalúsága révén, szinte az egyedüli terrier, amelyik alkalmas őrző-védő szolgálatra, vadászatra, vakvezetésre. Ugyanakkor használják rendőrkutyának páratlan szaglóképessége miatt kiváló kábítószer kereső. És nem utolsó sorban családi ebként is kiemelkedő. Jó tulajdonságaival rengeteg örömet szerezve gazdájának, hiszen intelligens, ragaszkodó és éber. Remekül megfelel sportolási célokra is. Kiképzésnél élénk temperamentuma miatt több munkára van szükség mint más fajtáknál, de megfelelő képzés mellett örömmel és gyorsan engedelmeskedik gazdájának. Önfejűségük és konokságuk miatt, a fajtához értő gazdának ajánlom.

Saját tapasztalatok, ajánlások 

Immár több évtized távlatából rengeteg tapasztalatra tettem szert az Airedale terrierek viselkedésével, nevelésével kapcsolatban. Nálunk a kutya teljes értékű családtag, így hát az összes kutyánk sok-sok szeretetet és törődést kapva nő fel és éli az életét. Pici kortól kezdve foglalkozni kell a kutyával, persze sosem nagyon leterhelve, csak szép fokozatosan,hónapról hónapra apránként növelve a foglalkozás mennyiségét, új feladatok számát. Napi szinten maximum 5-10 perc. De itt most nem is szeretnék ebbe tüzetesen bele bonyolódni, hiszen az új gazdijainkat folyamatosan ellátjuk a szükséges tanácsokkal.  Ez az információ azért fontos, mert mindig a jó alapok határozzák meg a jövőbeli kapcsolatunkat kutyánkkal. A minőségi foglalkozás és kötődés megerősítése. 

Viszont amit mindenképpen szükségesnek tartok megemlíteni, hogy pici terrierünk abban is más mint a többi fajta, hogy kellő következetesség, határozottság és szigor hiányában pillanatok alatt a fejünkre tud nőni, a maga kis cukiskodásával, szinte észre sem vesszük és már ő irányít. 🙂 Ami nem kifejezetten jó dolog, hiszen mire kiskutyánk felnő, átveszi a stafétát. Ezt mindenképpen el kell kerülni, így tényleg csak olyan gazdiknak ajánlom ezt a fajtát, akik biztosítani tudják számukra a foglalkozást, szeretgetést, viszont ha kell, akkor a helyzethez mérten kellő határozottsággal tudnak fellépni. Amennyiben kicsi korban le vannak fektetve a szabályok és azt be is tartatjuk következetesen a kutyánkkal, kiegyensúlyozott és boldog életnek nézhetünk elébe szeretett társunkkal.

Persze ettől függetlenül az Airedale terrierhez kell hogy legyen elég humorérzékünk, hiszen igazi móka mesterek és kisebb nagyobb csínytevéseikkel életük végéig megnevettetnek 🙂 

Sokszor sarkalatos kérdés, hogy kinti kutya, benti kutya, kinti-benti kutya… Természetesen az Airedale remekül elvan kint a kertben éjjel-nappal, télen- nyáron, ha úgy van szoktatva,hiszen felépítéséből és szőrzetéből adódóan ennek nincs sok akadálya. De… Szintén saját tapasztalataimra alapozva, egyrészt sokkal könnyebben nevelhető a bent (illetve a kint és bent is) tartott kutya. Sokkal szorosabb kötődés alakul ki kutya és gazda között, nagyobb a szimbiózis, így a nevelése is mértékekkel egyszerűbb. Valamint a lelkiviláguk is kimondottan igényli a gazdi közelségét. Így hát én kizárólag kinti tartásra semmilyen körülmények között nem adok kutyát.

Amit szintén fontosnak tartok, hogy mivel az Airedale egy nagytestű és viszonylag gyorsan növő fajta, az első 1 -1,5 évében odafigyeléssel kell nevelgetni, nem lehet terhelni. Ezt is át kell gondolnia a jövőbeli gazdiknak, hogy türelmesen ki tudják-e várni ezt az időszakot annak érdekében,hogy egészségesen fejlődjön kiskutyája. Természetesen ezen fejlődési időszak leteltével a kutya bátran terhelhető, kirándulás, futás, biciklizés, gyakorlatilag bármilyen sport amit a gazdi szívesen űz. 

A fajta története

Hazája Anglia, az Aire folyó sziklás-hegyes vidéke.

Yorkshire grófság Aire folyója a legelőkkel tarkított Pennine-hegységben ered, és egy szénben gazdag iparvidéken, az Aire völgyében folyik tovább, majd az Ouse-ba torkollik, utolsó 60 kilométerén hajózhatóvá szélesedve. Az itt élő bányászoknak, vadászoknak, farmereknek és állatkereskedőknek olyan egyszerű, kemény, ügyes és sokoldalú kutyára volt szüksége, melyet bármilyen célra megbízhatóan alkalmazhattak, mely egyaránt volt kiváló vadász szárazon és vízen, a fácán mellett megfogta a patkányt is vagy akár képes volt marhát terelni. A fajta kialakítása során valószínűleg felhasználták többek között az otterhoundot, a bullterriert, az Old English terriert, sőt talán a gordon szettert is, színe és apportkészsége miatt. Idővel az Aire völgyében egyre egységesebb lett a kutyaállomány, és a kialakulóban lévő, sokoldalú és megbízható új munkakutya egyre távolabbi tájakon is hívekre talált. Sokáig egyszerűen working vagy waterside terriernek hívták, de a grófságban fekvő Bingley városának nevét is viselte egy ideig a fajta, majd elsőként dr. Gordon Stadles nevezte airedale terriernek, 1878-ban. Az Aire völgyében 1864-ben tartották az első kutyakiállítást, a Kheighly Agricultural Show keretében, külön osztállyal a „broken-haired” terriereknek. Itt szerepelt az airedale is, egyelőre waterside terrier néven. A Kennel Club 1886-ban már Airedale terrierként kezdte törzskönyvezni a fajtát. A fajta „ősapjának” Rattlert tartják, akinek Airedale Jerry nevű fia még nála is nagyobb hírnévre tett szert, ő volt Ch. Cholmondeley Briar, az első CC-t elnyerő airedale terrier apja.

Várható élettartam: 10 – 12 év

Szín: Fekete-cser

Vérmérséklet: Társasági, Intelligens, Merész, Éber, Barátságos, Magabiztos

Súly: Nőstény: 20-25 kg, Hím: 25-31 kg

Magasság: Nőstény: 56-59 cm, Hím: 58-61 cm

A fajtáról még ITT is olvashat